Projektek

Az út alkalmával nem csupán a lengyel – magyar történelmi kapcsolatokban mélyülhettek el diákjaink, hanem a lengyelek meghatározó nemzeti identitásformáló fordulópontjaival is megismerkedhettek. Így a november 11-ei nemzeti ünnepükön mi is részt vettünk a város főterén rendezett ünnepségen, majd mi is megkoszorúztuk Józef Piłsudski lovasszobrát, néhány szóban megemlékezve az ő jelentőségéről.

Meglátogattuk a Lublini Nemzeti Múzeumot rejtő kastélyt, s annak kiemelkedően fontos kápolnáját, majd feltérképeztük az óváros jellegzetes helyszíneit.

Emellett a Lublin határában lévő majdaneki koncentrációs tábort is felkerestük, ahol a gyerekek saját szemeikkel láthatták az európai történelem egyik legfelkavaróbb és legkegyetlenebb fejezetébe.

Az utazás során lehetőségünk nyílt betekintést nyerni egy helyi szakképzéssel foglalkozó középfokú iskola életébe is. Bízunk benne, hogy a jó hangulatú látogatás után a jövőben különböző pályázati lehetőségek segítségével tovább mélyíthetjük kapcsolatunkat velük.

 

Szakmai beszámoló

Polonica Varietas 2021.

A jó testvéri kötelék: Debrecen és Lublin

Debreceni SZC Irinyi János Technikum

 

Támogatott:

Debreceni Szakképzési Centrum

székhelye: 4030 Debrecen, Fokos utca 12.

adószáma: 15831914-2-09

szerződés iktatószáma: WFA/100/32/3/ZA/2021

A támogatás tárgya:

Egyszeri vissza nem térítendő pénzbeli támogatás biztosítása (bruttó 1.970.000 Ft) a Wacław Felczak Alapítvány Kuratóriumának 62/2021 (09. 14.) számú határozata alapján a Támogatott részére a 2021. évi Polonica Varietas pályázati kiírás keretében benyújtott, az Irinyi János Technikum tanulóinak lengyelországi kirándulására vonatkozó támogatási kérelméhez kapcsolódóan.

Megvalósítás időpontja: 2021. november 9-12.

A közvélemény tájékoztatásának módja: az iskola honlapja, valamint az iskola Facebook oldala és Instagram-profilja – az itteni bejegyzések már kikerültek, s az előírásoknak megfelelően az alapítvány is megjelölésre került bennük.

A támogatott tevékenység bemutatása:

A pályázat megnyerését és a diákok kiválasztását követően október hónapban két alkalommal az utazást előkészítő foglalkozásokat szerveztünk, ahol a résztvevő diákok közelebb kerülhettek a lengyel kultúrához, mélyebb információkat kaptak a lengyel-magyar történelmi összefonódásokról, illetve Debrecen lengyel testvérvárosáról: Lublinról.

2021. november 9-én, kedden reggel 6 órakor indultunk útnak a Komáromi és Társa Kft. által biztosított autóbusszal. 27 diák és 3 kísérő tanár vett részt az utazáson a Debreceni SZC Irinyi János Technikumából. A diákokat a vendéglátás-turizmus szakirányú osztályokból választottuk ki, tanulmányi előmenetel alapján. Számukra egyfajta jutalom volt ez az út. Úticélunk a lengyelországi Lublin városa volt. Lublin már jó ideje Debrecen testvérvárosa, nem volt véletlen tehát, hogy a kirándulásunk célja éppen ez a városka lett. A két település jó kapcsolatot ápol egymással, önkormányzatunk dolgozói kihasználva kiutazásunkat éppen ezért ajándékot is küldtek a lengyel kollégáiknak. A testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően a lublini városi önkormányzattól rendkívül kedves fogadtatást kaptunk, mindenben segítettek minket már a szervezés folyamán, majd az ott tartózkodásunk alatt is, melyet ezúton is nagyon köszönünk, hálás szívvel gondolunk vissza Iwora és Danielre.

Az utazás három pihenővel az első napot majdnem teljesen le is fedte, mintegy 10 órát töltöttünk a buszon, fárasztó volt, de diákjaink rendkívül fegyelmezetten viselték. Délután 16 óra körül értünk Lublinba. Elfoglaltuk a szobáinkat, szállásunk a 3 csillagos Hotels Lublinban volt, 2 illetve 3 ágyas szobákban voltunk elhelyezve. Szerencsénkre a szálloda az Óváros közvetlen szomszédságában volt, így egy rövid sétával már aznak este meg tudtuk közelíteni a város nevezetességeit. A vacsorát minden este a szálláson tudtuk elfogyasztani, ami óriási könnyítés volt számunkra a szervezés és megvalósítás során. Az első estét pihenéssel és csapatépítő játékokkal zártuk le.

November 10-én, szerdán reggel korán keltünk, majd a szálláson elfogyasztott, bőséges svédasztalos reggeli után útnak is indultunk, hiszen 8.15-kor már vártak minket. A II. János Pál pápáról elnevezett szakközépiskolába látogattunk el – Zespół Szkół nr 5 im. Jana Pawła II w Lublinie –, mely szintén a turizmusra és a vendéglátásra szakosodott. Bár ez eredetileg nem volt a pályázat tervezett programjai között, mikor a lublini önkormányzattól felajánlották ennek lehetőségét, nem tudtunk nemet mondani, hiszen ez a diákok számára remek lehetőség a tapasztalatszerzésre, ismeretbővítésre, s hogy megismerjék a lengyel oktatási rendszer sajátosságait. Bízunk abban, hogy a jövőben testvériskolánk lesz az intézmény, mindenesetre a jövőbeni szorosabb nemzetközi pályázatokon (eTwinning, Erasmus+) keresztüli együttműködésről hosszan egyeztettünk. Az iskola vezetése tájékoztatta a diákjainkat a fő oktatási tevékenységeikről, s arról, hogyan is néz ki a lengyel közoktatás, melyet egy angol szakos kollegina tolmácsolt nekünk. Nagyon érdekes volt diákjaink számára, s nagyon érdeklődtek az ottani gyakorlati oktatásról és vizsgarendszerről. Ezt követően körbevezettek minket az iskolában, amely egy rendkívül jól felszerelt intézmény, kitűnő tankonyhával, tornateremmel és aulával. Az ottani diákok már a nemzeti ünnepre készülődtek. A séta végén átadtuk a mi iskolánk által készített ajándékcsomagokat a vezetőségnek, melynek nagyon örültek. Az iskolai megbeszélés után megnéztük a város gyönyörű kastélyát, a benne lévő múzeumot és kápolnát, ahol angol nyelvű tárlatvezetést is kaptunk, s mivel a hölgy nagyon szép emlékeket őriz Magyarországról, igyekezett alaposan és személyes élményeket is megosztva, bensőséges hangnemben tenni. A diákok élvezték, számtalan új információt szereztek nem csupán Lublin történelméről, hanem a lengyel nemzeti identitást alakító eseményekről. Külön öröm volt, hogy minden alkalommal külön kitért a magyar – lengyel történelmi kapcsolatokra. A diákok számára az egyik legemlékezetesebb az ördög mancslenyomata és az ahhoz kapcsolódó legenda volt, ez mind a mai napig említésre szokott kerülni.  Ezen a napon iskolánk turisztika szakos hallgatói az otthoni felkészülés után a csoport többi tagját végigvezették a nevezetességeken (Krakkói Kapu, Ulice Podwale, reneszánsz városkép nyomai), elmélyedve későbbi szakmájuk rejtelmeiben. Mi nagyon jól szórakoztunk, nagyon érdekes információkat osztottak meg velünk, oktatóik méltán lehetnek büszkék rájuk!

Már az érkezésünk napján Iwo Wremenko, a lublini önkormányzat egyik vezető tisztségviselője, aki köszöntésünkre érkezett, jelezte, hogy a varsói látogatást gondoljuk át, mivel jelenleg igen feszült  még mindig a politikai helyzet, s várhatóan a varsói nemzeti ünnepen több tüntetés és demonstráció is fog zajlani, ahova a politikai szélsőségesek aktivizálódása miatt óriási a rendőri készültség. Majd másnap az ő közvetlen munkatársa, Daniel is hangot adott aggodalmainak az iskolai látogatásra menet, s felajánlotta, hogy elintézi nekünk, hogy meglátogathassuk a város határában található majdaneki koncentrációs tábort, amit nagyon szerettünk volna megnézni, de az utazás és program szervezése alatt kiderült, nincs szabad időpont. Azonban Daniel bebizonyította, hogy a lengyel vendégszeretet határtalan, s talán egy rövid telefonbeszélgetés után közölte, hogy egyrészt mehetünk Majdanekbe, másrészt ha már mindenképp szeretnénk részeseivé válni a nemzeti ünnepnek és Piłsudskira való megemlékezésnek, szeretettel várnak minket a másnapi ünnepi felvonuláson az önkormányzat vendégei között. A kollégákkal és a DSZC pályázati osztályával is egyeztetve ezért úgy döntöttünk, nem kockáztatjuk az esetleges varsói inzultust, s elfogadjuk a szívből jövő meghívást, így ezen a ponton eltértünk a leadott pályázati programtól.

A majdaneki koncentrációs tábor nem túlzok, hogy életre szóló élményekkel gazdagított mindannyiunkat. Bármennyire szeretném leírni az ottani élményeinket, nem találom a megfelelő szavakat, felnőtt és gyermeki szemszögből is rengeteget adott hozzá az emberségről, történelemről és a világról való tudásunkhoz. A leginkább velünk maradó élmény a foglyok cipőit tároló barakk volt. Elképesztő mennyi sors fonódott össze, mennyi élet veszett el az emberiség ezen legsötétebb időszakában.

Az itteni sokszor sokkoló élményeket egy közös ebéd során próbáltuk oldani, mely után a gyerekek szabadprogramot kaptak. Sokan vásárlással töltötték az időt.

November 11-én, csütörtökön a lengyelek országuk függetlenségének elnyerését ünnepelték, melybe mi is bekapcsolódtunk a város főterén. Ahogyan mondtam, az eredeti terv erre a napra Varsó megtekintése volt, s az ottani szobor megkoszorúzása, de a Lublin önkormányzatától kapott figyelmeztetés feszült politikai helyzetről más irányba terelt minket. Az ő meghívásukra részt vettünk a főtéren a függetlenség napi megemlékezéseken, megnéztük a katonai gyalogos- és lovasfelvonulást, valamint a korhű ruhába öltözött hadfikat. Majd mi is megkoszorúztuk Józef Piłsudski lovasszobrát, s közben felelevenítettük az 1918-as eseményeket diákjaink számára. Ismét közös ebéddel koronáztuk meg az élményeket. Kora este sétáltunk még egy kicsit az óvárosban, megnéztük a kivilágított városképet, s a nemzeti színekben pompázó kastélyt. Az estét vetélkedővel és játékokkal zártuk.

November 12-én, pénteken utaztunk vissza Debrecenbe, előtte azonban a diákjaink számára vásároltunk úticsomagot, hiszen közös ebédre már nem volt lehetőség, viszont szerettük volna, ha megfelelő ellátmánnyal indulnak neki ismét körülbelül 10 órás útnak, s a pályázati keret is engedte ez. A késő esti órákban érkeztünk meg Debrecenbe, számtalan élménnyel gazdagodva.

A diákok nagyon élvezték a négynapos kirándulást, nagyon fegyelmezettek voltak végig, élményeiket a mai napig szívesen emlegetik.

A visszatérésünk utáni héten iskolánk diákjainak vetítettük le az út során készült képeket, valamint egy-egy tanuló mesélte el élményeit, benyomásait. A képek az iskolai Google Classroomban linken keresztül továbbra is elérhetőek Google Drive segítségével (https://drive.google.com/drive/folders/1m0y38RlwROkyF_HZH8v0rKm9zo3qgndi?usp=sharing – ez a galéria linkje). Amint az energetikai felújítás befejeződik, s az iskola épületében helyreáll a megszokott rend, szeretnénk a képeket egy kiállítás formájában is bemutatni, hogy a többi tanulót is motiváljuk, hiszen a jó tanulmányi eredmény akár egy ilyen, teljes mértékben ingyenes utat is eredményezhet.

Bár a pályázatban a tervezett ütemezésnél szerepel egy november 13-ai dátum is, Krakkóval tervezve, de a pályázat többi részéből kiderül, hogy itt sajnos egy gépelési hibával van dolgunk, ugyanis a megírás során több változata is készült a benyújtandó pályázatnak, azonban beillesztéskor összekeveredett kettő. A pályázat többi részéből kiderül, hogy nem terveztünk már további nappal, mindenhol máshol egységesen november 12-i hazautazás szerepel.

A koronavírus miatt kialakult nemzetközi utazási nehézségek, s a folyamatos bizonytalanság ugyan nagymértékben nehezítette a program szervezése és megvalósítása során a munkát. Mindezek ellenére a 27 diák felhőtlenül jól érezte magát, óriási lendületet és motivációt jelentett ez a lehetőség a számukra, számtalan köszönet érkezett az utazás után a szülők/gondviselők részéről is, hiszen sokan sosem jártak még külföldön, s önerőből lehetőségük sem lenne erre. Lengyelország nagyon közel került a szívükhöz, s örömmel hallom, hogy többen ingyenes nyelvtanuló applikációkon keresztül ismerkednek a nyelvvel, s örömmel mennének vissza újra. Az iskolán belül is óriási motivációs tényezővé vált ez a kiutazási lehetőség, hiszen a válogatás alapja a tanulmányi eredmény volt, így a jövőbeni pályázatok során (mert biztosan pályázni fogunk a következő évben is) ők is szeretnének részesei lenni ennek a meghatározó és életre szóló élménynek. Oktatóink is kedvet kaptak a pályázati lehetőség további kihasználására, pályázat írására és lebonyolítására, s engem személy szerint más DSZC-s iskolák is megkerestek, hogy meséljek a pályázatról, s annak megírásáról. Külön öröm, hogy egyrészt a turisztikai szervezőnek tanuló diákjaink szakmájuknak megfelelő programtervezői/idegenvezetői gyakorlatot is szerezhettek a várost bemutató sétájuk szervezése és megvalósítása során, másrészt az idegen nyelvi környezetben – úgy vettem észre – a kezdeti bizonytalanságok ellenére egyre magabiztosabban kezdték el kamatoztatni az iskolában magukra szedett idegen nyelvi tudást is. Nem is beszélve arról, hogy megtapasztalhatták, milyen módon, milyen feltételek mellett képezik az általuk is tanult szakmákra a lengyel diákokat.